A gyerekem nem szólt róla. És én miért nem vettem észre?”
Egy kérdés, amit ma egyre több szülő tesz fel magának – néha túl későn.
A bántalmazás sokszor nem hangos. Nincs kék folt. Csak egy lehajtott fej. Egy megváltozott viselkedés. Egy elmaradt mosoly.
A legtöbb felnőtt – köztük pedagógusok is – nem ismerik fel időben a jeleket, vagy egyszerűen elbagatellizálják őket.
A gyerekek gyakran nem tudják, hogyan kérjenek segítséget. Nem tudják, hogy joguk van nemet mondani. Hogy joguk van jól lenni.
Ez a workshop nekik – és Önöknek, szülőknek – szól.
Mit tanulnak meg a gyerekek és a szülők a 3 órás foglalkozáson?
Hogyan ismerhető fel a bántalmazás – gyerektől, felnőttől, online vagy élőben? Mit jelent az egészséges határ – és hogyan lehet azt bátran, asszertívan kijelölni? Kitől, mikor és hogyan kérjünk segítséget? Hogyan kerülhetők el a mindennapi veszélyes helyzetek (iskola, utca, közösségi tér)? Mit tegyen a gyerek, ha nemkívánatos érintés éri – és hogyan reagáljon a szülő? Milyen szerepe van a szülőnek a gyermek önvédelmi készségeinek fejlesztésében?
Ez a workshop nem csak a jelenről szól – hanem arról, hogy mit visznek tovább magukkal a gyerekeink.
Önbizalmat. Énhatárokat. Biztonságot.
Szülőként kérdezd meg magadtól:
– Tényleg észreveszem, ha a gyermekem szenved?
– Tudom, mit mondjak, ha segítséget kér?
– Tudok-e példát mutatni neki a határaim kijelöléséről?
– És ha holnap történik valami – készen áll rá? Készen állunk rá?
Javasolt korosztály: 8 éves kortól
A képzés időpontja: 2025. április 19., 9.00-12.00
Helyszín: 1134 Budapest, Daróczy u. 4. (Vasas Karate Szakosztály)
Részvételi díj: 17.900 Ft/szülő + gyermek
19.000 Ft/szülő + 2 gyermek
Ez a 3 óra védelmet adhat most és elkísérheti élete hátralévő éveiben.
Előadó: Balázs György az Életrevalók Program alapítója,
önvédelmi oktató és biztonságtechnikai szakértő, jelenleg iskolások és pedagógusok számára tart mentális
és gyakorlati felkészítést az iskolán belüli erőszak kezelésére.
„Őszintén szólva nem gondoltam, hogy ez a foglalkozás rám is ekkora hatással lesz. Azt hittem, csak a gyerek tanul belőle valamit. Aztán ott ültem, és rájöttem, hogy nekem sem tanította meg soha senki, hogy kiállhatok magamért és főleg azt, hogy hogyan. Hogy nemet mondhatok. Hogy a határaimat nem kell magyarázni, elég, ha érzem. Lesz mit gyakorolnunk, de a lényeg, hogy a lányom már tudja és ezért örökre hálás leszek.”
Sz. Petra – szülő
„Azt hittem, én mindent jól csinálok anyaként. Sokat beszélgetünk, figyelek rá, szeretem. Aztán a foglalkozáson előjött, hogy nem mer szólni, ha a barátnője ráerőlteti az akaratát, vagy esetleg, ha valaki csúfolja. Megdöbbentett. Rá kellett jönnöm, hogy a gyerekem nem azért nem beszél, mert nem tudná – hanem mert én nem tanítottam meg neki, hogy joga felemelni a hangját a kényelmetlen érzésekkel szemben is. Mostantól tudok segítek neki — és közben én is visszakapok vissza valamit abból, amit elfelejtettem.”
Fné. Beatrix – szülő
Az én fiamnak SNI diagnózisa van. Túlreagálja az ingereket, és sokszor nehéz megértenie, mit érez, vagy hogy mit tegyen egy nehéz helyzetben. Őt sokáig csak fegyelmezni próbálták. Ez a workshop volt az első alkalom, amikor nem elvárták tőle a megfelelést – hanem megtanították, hogyan működhet együtt a többiekkel, miközben önmaga marad. Számára ez hatalmas lépés. Nekem pedig megnyugvás, hogy vannak olyan emberek, akik nem megváltoztatni akarják őt, hanem segíteni neki. Így is lehet tanítani. Így is lehet gyereket nevelni.”
J. Móni – szülő
„Én egyedül nevelem a fiam. Mindig aggódtam, hogy ha egyszer bajba kerül, nem tudja majd, mit tegyen. A foglalkozás után odajött hozzám és azt mondta: ‘anya, most már tudom, hogy mikor kell szólni és kinek’. Ez a mondat nekem mindennél többet ért. Már nem érzem magam olyan egyedül ebben a felelősségben, a gyerekem pedig remélem, hogy sokkal magabiztosabban fog mozogni ebben a világban.
T. Nóra – szülő
„A fiam azt mondta a foglalkozás után, hogy ott először nem érezte magát furcsának. Hogy végre nem kellett hangosnak lennie ahhoz, hogy figyeljenek rá. Először csak figyelt, nem beszélt. Aztán a végén ő mondta ki azt, amit mások nem mertek. Hogy néha nem tudja, mi a baj, csak azt, hogy nem jó. Ez a mondat nekem is ismerős volt — mert én is éreztem már így gyerekként. Csak akkor még senki nem kérdezte meg tőlem, hogy mesélnék-e róla.”
M. Dóra – szülő
„Pedagógusként azt hittem, értem a gyerekeket. De ezen a foglalkozáson rádöbbentem, hogy mennyi mindent nem veszünk észre az iskolában. A finom jeleket. A visszahúzódást. A pillanatnyi zavarodottságot, rossz érzést, vagy szorongást, amit egy-egy hangsúly, vagy bántó kijelentés válthat ki a gyerekekből. Rájöttem, hogy nem az a baj, hogy nincs szándékunk segíteni – hanem az, hogy sokszor sem szavunk, sem pedig eszközünk nincs arra, amit látunk. A workshopon tanultak nemcsak a gyerekeknek szóltak. Hanem nekem is.”
Sné. Annamária – pedagógus
„Baromira nem volt könnyű idejönni. Azt hittem, ciki lesz, meg ilyen ‘jól viselkedj’ dolog. De nem az volt. Tök érthetően beszéltünk arról, hogy nem az érzéseim nem rosszak és nem velem van a baj. Hogy ha valami nekem nem jó, az nem hiszti. És hogy lehet úgy nemet mondani, hogy közben nem vesztem el a barátaimat. Mostantól ki fogok tudni állni magamért. Tök jó volt. köszi.”
Sz. Attila – tanuló (13 éves)
Amennyiben Ön is tapasztalt erőszakos magatartásra utaló jeleket az intézményükben, vagy csak szeretné megismerni programunkat, vegye fel a kapcsolatot velünk az alábbi elérhetőségeink egyikén:
E-mail: info@eletrevalokprogramja.hu
Tel.: +36 30 0735376
Jelentkezz most, és tegyél egy lépést, a gyermeked biztonsága és az egészéges érzelmi fejlődése érdekében.
©Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek, szövegrészletek, fotók, ábrák, grafikák és A TREVA – ÉLETREVALÓK PROGRAMJA szerzői joggal védett, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által kiadott 010703 nyilvántartási szám alatt bejegyezve.
Készítette: Weblapkuckó
