8b6d57ff-6637-4ac9-9a62-30f5692c59f8
Speciális megelőző és fizikai erőszakmentes önvédelmi képzés szülők számára

Talán az egyik legnehezebb helyzet, amellyel egy szülő szembesülhet, amikor a saját gyermekével szemben kellene megvédenie önmagát. A szülői természet nem erre van berendezkedve: sem érzelmileg, sem fizikailag nem készít fel arra, hogy a szeretett gyermek irányából érkező agresszióval vagy bántalmazó viselkedéssel kelljen megküzdeni.

Ezért történik meg olyan gyakran, hogy a szülő inkább elviseli a sérüléseket – testi és lelki értelemben egyaránt. Nem azért, mert ez rendben lenne, hanem mert nincs eszköze, nincs kapaszkodója, és sokszor egyedül marad ezzel a teherrel.

Fontos kimondani: a szülő nem hibás. Jelentős hátránnyal indul a szakemberekkel szemben, hiszen míg a pedagógusok és segítők képzéseken, módszertani felkészítéseken vesznek részt, addig a szülők erre az élethelyzetre többnyire semmilyen átfogó felkészítést nem kapnak. Nekik menet közben kell mindent megtanulniuk: újraértelmezni a határokat, újraszervezni a mindennapokat, és sokszor teljesen újraprogramozni az életüket – segítség és kapaszkodók nélkül.

Ezeknek a helyzeteknek ráadásul szinte soha nem csak az egyik szülő az elszenvedője. A testvérek, a családtagok és a tágabb környezet is érintetté válik: a tehetetlenség, az állandó készenlét és a feszültséggel teli helyzetek hatására. Ahogy egy szülő megfogalmazta:
„Permanens félelemben él az egész család.”

Fontos megérteni: az autizmussal élő gyermek nevelése nem egyenlő a bántalmazás elfogadásával. A heteroagresszív viselkedés hatása nem irányulhat a szülőkre, a testvérekre vagy a család egészére, mert a biztonság nem kiváltság, hanem alapfeltétel – mindenki számára.


Mi a foglalkozás / képzés célja?

A TREVA szülői képzés célja, hogy a szülők felkészültebben és nagyobb biztonságban tudják kezelni azokat a nehéz helyzeteket, amelyek a gyermek indulatkezelési nehézségeiből, túlterheltségéből vagy állapotából fakadhatnak. A képzés nem a konfliktusok elkerülhetetlenségét fogadja el, hanem arra ad eszközöket, hogyan lehet ezeket időben felismerni, megelőzni, illetve biztonságosan kezelni.

A fókusz azon van, hogy a mindennapok során elkerülhetők legyenek a sérülések, úgy, hogy közben se a gyermek, se a szülő ne sérüljön – sem fizikailag, sem lelkileg. A TREVA nem erőalkalmazásra tanít, hanem arra, hogyan lehet határozott, mégis erőszakmentes módon jelen lenni, határokat tartani, és szükség esetén megvédeni önmagunkat.

A cél nem a gyermek „kontrollálása”, hanem egy olyan biztonságosabb együttélési keret kialakítása, ahol a feszültséggel teli helyzetek nem eszkalálódnak, a szülő nem marad tehetetlen, és a kapcsolat hosszú távon is megőrizhető.
Mert ha a szülő megsérül, ki fog gondoskodni a gyerekről?


A
TREVA szülői program gyakorlati foglalkozása

A TREVA szülői program egy erőszakmentes védőhálóra épül, amely segít megelőzni, elkerülni vagy csökkenteni a gyermekeket és a szülőket érő fizikai és az ezekből fakadó lelki sérüléseket. Míg a gyógypedagógusok intézményi keretek között, szakmai háttérrel dolgoznak, a szülők gyakran egyedül, támogatás és konkrét eszközök nélkül kénytelenek kezelni a konfliktusos helyzeteket a mindennapok során.

10 órás képzés során a résztvevő szülők és érintett testvérek a való életből vett, saját helyzeteikhez kapcsolódó szituációkkal dolgoznak. A foglalkozásokon tipikus konfliktushelyzetek, indulatkezelési nehézségek és eszkalálódó helyzetek kerülnek feldolgozásra, amelyekkel a családok otthon vagy közösségi terekben találkoznak.

A képzés célja, hogy a résztvevők készségszinten sajátítsák el, hogyan tudják megvédeni önmagukat, egymást és a környezetükben tartózkodókat, miközben megőrzik a kapcsolatot a gyermekkel és elkerülhetővé válnak a sérülések. Mindez a TREVA kifejezetten erre a területre fejlesztett, fizikai erőszakmentes önvédelmi módszerének segítségével történik.

A program során a résztvevők megtanulják:

  • időben felismerni a feszültség és az eszkaláció jeleit,
  • határozottan, mégis erőszakmentesen reagálni,
  • valamint kijelölni és megtartani a szülői határokat verbális és fizikai síkon egyaránt.

Hogyan hat a biztonságos közeg a szereplőkre?

A szülők számára
Megszűnik az az állandó, mégis gyakran kimondatlan érzés, hogy „ezt egyedül kell megoldani”. A szülők visszanyerik kontrollérzetüket és magabiztosságukat, és olyan eszközöket kapnak, amelyekkel megóvhatják önmagukat, miközben megmarad a kapcsolat a gyermekkel.

A gyermekek számára
A kiszámítható, erőszakmentes, mégis határozott szülői jelenlét növeli a biztonságérzetet. Csökken a feszültség, érthetőbbé válik a világ, és erősödik a szülő–gyermek kapcsolat még nehéz helyzetekben is.

A család és a környezet számára
A feszültség csökkenése nyugodtabb családi légkört teremt, és védi a testvéreket, családtagokat és a tágabb környezetet a másodlagos traumatizációtól. A figyelem nem a túlélésre, hanem újra a kapcsolódásra és a fejlődésre irányulhat.

Módszertan és vezetés

Tematika: a TREVA speciális fizikai erőszakmentes önvédelmi módszerének elsajátítása, szülői élethelyzetekre szabva
Csoportlétszám: maximum 20 fő
Időtartam: 5 × 2 óra
Vezeti: Balázs György, tréner, önvédelmi oktató

 

 

Előadó: Balázs György az Életrevalók Program alapítója,
önvédelmi oktató és biztonságtechnikai szakértő, jelenleg iskolások, pedagógusok és gyógypedagógusok számára tart mentális és gyakorlati felkészítést konfliktushelyzetek kezelésére.


Szülői vélemény:

A fiam gyógypedagógusa javasolta, hogy próbáljuk ki az Életrevalók Programot. Elmondta, hogy pedagógusként elvégezte a tanfolyamot, és az ott szerzett gyakorlati tudásnak köszönhetően sokkal nagyobb biztonsággal tud jelen lenni a gyerekek között az iskolában, mint azelőtt. Ezután néhány hozzánk hasonló helyzetben lévő szülővel együtt elkezdtük elsajátítani azt a tudást, ami mindenfajta túlzás nélkül a fizikai épségünk egyetlen záloga lehet. Az első alkalom után azt éreztem, hogy bárcsak három évvel ezelőtt hallottam volna arról, hogy létezik egy olyan módszer, egy olyan szemlélet, ami képes megmenteni minket. A férjem ennél tovább ment, az ő első gondolata az volt, hogy ezt akkor kellett volna elkezdenünk, amikor tizenöt évvel ezelőtt a hároméves gyerekünk megkapta az autizmus diagnózist. Így vagy úgy, de a legfontosabb, hogy most végre elindult valami, ami reményt ad a biztonság és ezáltal egy minőségibb élet irányába – hogy az otthonunk újra egy biztonságos közeggé válhasson, ahol jó együtt lenni, mert tudjuk, hogy senkinek nem eshet bántódása.

Sztojcseva Eszter, az autizmussal élő Ábel édesanyja 

Hiányt pótolt az életemben az önvédelmi tanfolyam. Én is úgy éreztem, hogy már rég „kellett volna”, de most jött el az ideje. Amikor a többiekkel jöttek a „neurotipikus” testvérek is elsajátítani az önvédelmi fogásokat, akkor is az volt bennem, milyen jó alkalom lett volna Veronikám két testvérével együtt jönni, erősítve a családban a kohéziót, mivel sok mindent épp az autizmus miatt kénytelenek voltunk külön-külön csinálni, amit a családok máskor együtt szoktak. (Azért nem hívtam el a testvéreket, mert már felnőttek, élik a saját életüket.) 
Bár a lánykám sokkal jobban van, mint régebben, de előfordulnak „epizódok”, amikor visszatérnek a szélsőséges reakciók, ilyenkor mindig nagyon feszült volt a légkör, és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. A tanfolyam óta meglepett, hogy a szándék mennyire fontos, még a dühös, erőfölényben lévő, önszabályozásra képtelen fiatal is visszakozik, ha csak egy időre is, ha érzi az elszánást a szülő részéről, hogy meg fogja magát védeni. A nagy dilemma, hogyan állítsam le, hogy ne okozzak neki sérülést, ha nem tudok adott esetben elfutni – a tanfolyam lényege éppen ez, hogyan szereljük le a támadást visszatámadás nélkül. Ez nagyon jó érzés, hogy a gyakorlatban meg tudom csinálni, sikerült olyan helyzeteket kezelni, melyekben korábban teljesen tehetetlennek éreztem magam. Nem annyira széles még a repertoárom, egy-két fogással oldom meg a legtöbb balhét, de ezek már jól mennek. Remélem, nem lesz rá sokszor szükségem, de nagyon megnyugtató, hogy az eszközök már a tarsolyomban vannak.

Muszáj pár szót mondanom arról, hogy milyen remek volt a társaság, régi és új sorstársakkal, érdeklődő és segítő szakemberekkel, védett, megértő, szeretetteljes „burokban” teltek a gyakorlás órái. Gyuriról pedig csak felsőfokban tudok nyilatkozni, a profizmusa biztonságot adó, a légkör, amit teremt megtartó – megnyugtató határok képzésében segít, nemcsak az önvédelem szempontjából, hanem pszichikailag is építő jelenlétével. Az olyan emberek körül, mint Gyuri, a világ egy jobb, élhetőbb hely.

Nagy Andrea, az autizmussal élő Veronika édesanyja

Amikor több mint tíz évvel ezelőtt először találkoztunk családunkban az agresszióval, az egész szürreális és hihetetlen történés volt. Utólag már másképpen gondolunk rá, nem fáj annyira, távolinak tűnik, de a traumák örökre belénk égtek.

Akkoriban a segítségkérésünk (amikorra eljutottunk egyáltalán odáig, hogy tudtunk segítséget kérni) nem vezetett eredményre; néha jobb volt, néha rosszabb, de igazából magunkra maradtunk a problémával. Jótanácsok persze érkeztek, ezzel, vagy azzal próbálkozzunk, de összességében egyre jobban elszigetelődtünk, kikerültünk a társas programokból és nem nagyon tudtuk, nemhogy enyhíteni a helyzetet, de még megbeszélni sem senkivel. Túlságosan érzékeny téma, és az emberek általában nem tudják, hogyan reagáljanak rá. Mintha halálos beteg lennél. Így hát a családban maradt, és a család minden tagja sérült. Lelkileg mindenféleképpen.

A saját gyermeked bántalmaz? Rendszeresen? Évek óta? Tehetetlen vagy? Ezek érthetetlen és feldolgozhatatlan kijelentések.

Most, több mint tíz évvel később, találkoztam egy elkötelezett és segíteni akaró emberrel, egy módszerrel, ami kapaszkodót nyújt, és egy csapattal ahol a történetünk ismerős, és általuk is megélt volt.

Bár az életünk az elmúlt időszakban fokozatosan egyre könnyebb lett, az agresszív epizódok átalakultak és lecsökkentek, mégis hatalmas kincs ez, és nagyon sok erőt ad. Látni és tapasztalni, hogy nem vagy egyedül, beszélni nyíltan, szégyen nélkül a történtekről, és kapni egy kulcsot a kezedbe, egy gyakorlati tudást, amely segít átvészelni, túlélni, feldolgozni.

A lányom azt mondta egy foglalkozás után: Anya, ez nem önvédelem, ez több annál, ez egy terápia!

Köszönöm, hogy részesei lehettünk ennek a képzésnek, köszönöm a segíteni akarást, az őszinte érdeklődést és beszélgetéseket! Köszönöm.

Katona Tünde Irén, a 28 éves, autizmussal élő Vince édesanyja

 

Az 5 x 2 órás foglalkozások helyszíne és időpontjai:

Csodavár Budapest Inkluzív Fejlesztő Központ (1158 Budapest, Árvavár u. 1-3.) 

Időpontok:
1. Foglalkozás: 2026. március 14. (szombat), 10.00-12.00
2. Foglalkozás: 2026. március 21. (szombat), 10.00-12.00
3. Foglalkozás: 2026. március 28. (szombat), 10.00-12.00
4. Foglalkozás: 2026. április 04. (szombat), 10.00-12.00
5. Foglalkozás: 2026. április 11. (szombat), 10.00-12.00


Részvételi díj (10 alkalom):
   45.000 Ft/ fő

                                                       65.000 Ft/ család (2 szülő + 1 gyermek)

Jelentkezz most, a legördülő menü segítségével válaszd ki a szolgáltatást és a helyszínt!

    Ismersz olyan családot, akiknek segíthetne ez a program? Hiszünk abban, hogy a közösség erejével egy biztonságosabb világot teremthetünk. Ha van olyan érintett család a környezetedben, akiknek hasznos lenne ez a speciális önvédelmi képzés, kérlek, oszd meg velük ezt az oldalt, hogy minél többekhez eljusson a szakmai támogatás!
    Elérhetőségeink:
    E-mail: info@eletrevalokprogramja.hu
    Tel.: +36 30 0735376

    Életrevalók
    Adatvédelmi áttekintés

    Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.